Blogomat a Jinan Orange Lodge-t arra hoztam létre, hogy a családom és a barátaim olvashassák kínai élményeimet. Sajnos a blog nem fogja elérni az ismert, és általam is kedvelt blogok színvonalát, de majd igyekszem.
Szóval miután könnyes búcsút vettem az összes ismerősömtől - ezúton is köszönöm a húgaimnak a partyt - a magyar paralimpiai csapattal együtt repültem Pekingbe. Peking - különösen kínai viszonylatban - egy meglepően tiszta város. Rengeteg fejlesztés történt, és minden az olimpia körül forog. A pofátlanul drága repülőtéri vasúton például legalább 15x megnézhettem azt a pillanatot amikor bejelentik, hogy Peking nyerte az olimpiát. Utána meg jeleneteket mutattak például arról, hogy a nyilván világklasszis kínai futballisták ölelgetik egymást.
Angolul senki nem beszél a városban. A legtöbb ember angoltudása - beleértve a légikísérőékét is - arra terjed ki, hogy standard kérdéseket fel tudnak tenni, ám komolyabb problémákat nem tudnak megoldani angolul. Az egyetlen ember, akivel találkoztam, és tisztességesen tudott egy egyetemi tanár volt Kína egyik leghíresebb egyeteméről a Qinghuáról. Persze azért vagyok itt hogy kínaiul beszéljek, én mindig kínaiul próbálkoztam, de néha elakadtam.
Miután sikeresen lekéstem a 8:20-as gyorst Jinanba és a legközelebbi csak 14:20 kor indult, alkalmam nyílt négy órát eltölteni a (szerintem frissen épített) Beijing nan huochezhan-on, (innen csak egyféle, drága gyorsvonatok indulnak) közzétenném a megfigyeléseimet.
1. Kínában van egy osztály, aki már nagyon jól él, és simán megengedheti magának, hogy 15 yuanos perrier ásványvizet nyakaljon a várakozás mellé.
2. Iszonyat nagy munkaerőbőség van. A pályaudvaron legalább öt csajszi tekergett unott fejjel és egy feltölrőrongyot tolt maga előtt látszólag minden cél nélkül. Amikor bementem egy mosdóba, ott 3 (!!!) ember volt állandó takarítószemélyzetnek, és amíg bent voltam azt ordították egymásnak, hogy "Egy külföldi van a vécémben!" Ez szerintem tényleg nagy esemény ám, de csak ezért nem kellene 3 embert fizetni. Persze a WC legalább tiszta volt.
3. A Pekingiek tényleg leszoktak a laowaiozásról, és egész normális vezetési stílusra idomították őket.
Jinan egy teljesen más város. Az emberek rettenetesen vezetnek dudálnak mint az állat, indexet nem használnak, és a gyalogosnak elsőbbségadás fogalma teljesen ismeretlen számukra. Ha rossz helyen lépsz le gondolkodás nélkül elütnek. A járdák rettenetesen mocskosak, tele vannak bizonytalan eredetű foltokkal, rengeteg az utcai kajaárus, emiatt nagyon büdös van.
És igen: Itt dívik a Hallo laowai. Tegnap egy étteremben voltunk két magyar lánnyal, ott két kisfiú ugrált körülöttünk és ezt mondogatták: 外国先生你好! Ami kb annyit tesz, Üdvözölve legyetek külföldiek! Persze nem csak a kisgyerekek, ma nekem egy olyan néni kiáltotta oda, h „Hallo laowai!” aki sztem a nagymamám is lehetne. És az utcán nagyon megnéznek minket. Meg az étteremben, meg mindenhol. Ha a szupermarketben megállunk valahol rögtön odaugrik egy eladó és magyaráz valamit, amit vagy megértek vagy nem.
És még egy, amit nem tudok kihagyni. Tegnap töltöttük ki a idegenrendészeti papírokat, ahol a religious wiew alatt a következőket lehetett választani:
· None
· Catholic
· Christian
· Islam
· Buddhist
· Other
Többen szóvátették, hogy a katolikus és a keresztyén miért külön kategória. Én sem tudom, de a szívem mélyén azért sejtem...
Isten óvja a Királynőt!
