Ji'nan Orange Lodge

Hát az utazásról nem írok részletes beszámolót, mert az régen volt, meg különben is nem nagy kedvem van ...és akkor felkeltem, elmentem ide meg oda.. bejegyzést írni.

Nagy vonalakban.

• Peking nagyon klassz város. Teljesen élhető, barátságos hely. Legalábbis kínai viszonylatban.
• A pekingi turistalátványosságok se rosszak, csak az a baj velük, hogy mindegyik ugyanolyan. A nagy fal tényleg nagy, de igazából egy fal. De azért megéri megnézegetni őket, kivéve az 颐和园-t mert oda tényleg csak parkjegyet érdemes venni. (Az is épp elég drága.)
• Pekingben minden vackot baromi olcsón meg lehet venni, ha tudsz alkudni. Jó dolgokat is olcsón árulnak. Sajna a nyelvkönyvek drágák és még alkudni sem lehet rájuk.
• A pekingi kacsa nagyon jó étel, megéri kipróbálni.
• Guilin és Yangshuo is klassz hely, de a csalókkal vigyázni kell. (Különös tekintettel Thomas Li-re a XiJie Hostelből.)
• A Logjishenget mindenképpen jó megnézni.

A második félév sokkel nehezebb, mint az első, több szó, nagyobb hajtás. Illetve lenne, ha Hou tanárnő végre összekapná magát az órákon. Már többen lázadznak is, hogy ennyire nem bír tanítani, meg hogy kérjünk új tanárt, amiben van is valami.

Előnye viszont az a második félévnek, hogy ha valaki kínaiul beszél hozzám azt többé-kevésbé megértem, így sokkal könnyebb emberekkel  beszélgetni. Holnap például találkozom egy kínai barátommal, aki remélem megtanít egy kicsit klasszikus kínaiul. Persze ő is angolul akar tőlem tanulni, de az ő angolja nagyon gyenge, úgyh valszeg kínaiul beszélgetés lesz belőle.

Isten óvja a Királynőt!

Tudom, hogy most a legtöbben az utazásos posztot várják, de haladjunk időrendben.

Február 20-án könyvosztással megkezdődött a második félév. Én továbbra is maradtam a négyes csoportban. Ez úgy történhetett meg, hogy átszámozták a csoportokat. A lényeg az, hogy szintet léptem, és mostmár a 中级2 szinten vagyok. Hogy ez mire lesz elég, azt még nem tudom, de mindent megteszek.

Nabil pakisztánból - aki eddig az egyes csoportban volt, bár saját bevallása szerint a 零班-ban érezné jól magát - mostantól a kettes csoport tagja. Ami nagyon nehéz - 非常非常难 - hiszen a 汉语教程 2-ben, már pinyin sincsen csak hanzi. Így gondolja Mehmed is, és így együtt búsonganak a nehézségeken.

Tanárok:

• A 精读 órát továbbra is 侯磊 tanárnő tartja a tőle megszokott lassú sebességgel, és jellegzetes nyögésekkel. Bár úgy tűnik kissé belehúzott, még mindig nem szeretem azt, amikor hosszas perceken keresztül körüludvarolja az osztályt, hogy ki csinált leckét. Egyébként az is kiderült, hogy a kínai kispajtásoknak Hou tanárnő tartja az angol nyelvű magnóhallgatást a 英语听力(2)-t, ami szerintem kissé bizarr. Az osztrák lányok ki is akadtak rajta.
• A kultúrára maradt Liu (刘) tanár úr, aki eddig is a kedvenc tanárom volt, kár hogy idén nem valami fajsúlyosabb órára kaptuk. Állítólag ő a kínai egyetemsita csajok nagy bálványa.
• Szövegértésre idén 蔡 (Cai) tanárnőt kaptuk, aki nagyságrendekkel szebben beszél, mint tavaly Liu tanárnő, de nem tudott szakítani azzal a rossz szokással, hogy a szövegértésre előre fel kell készülni. Pedig akart, csak az orosz gyévuskák lebeszélték róla. De hogy ennek így mi értelme van? Az első órán még sikerült kiharcolnom azt, hogy aki nem akar, az nem készül, de ezt később részben visszavonta.
• A magnóhallgatás órát kis kavarás után 杜 (Du) tanárnő tartja, aki eddig nekem a HSK előkészítőt vezette. Őt eddig is szerettem, és most is jobbnak tűnik mint 金老师, aki az előző félévben volt.

A csoportból elmentek rengetegen, csak két koreai maradt 金载玹 és 李玄佛， a néma levente, de jött 2-3 új is. Csoporttársaim lettek az osztrákok és a tázsik lány is, aki néha úgy vigyorog órán, mintha fizetnének neki érte.

Isten óvja a Királynőt!

Ma egy kissé egyedi poszt lesz, a kínai nyelvvel fogok foglalkozni. Tegnap lampionünnepen voltam, annak a képeit lehet a posthoz nézegetni a képtárban.

Már régen megígértem tafinafnak, hogy vitába szállok néhány állításával, hát íme az én GYIK-em.

1. A kínai majdnem olyan, mint a japán, vagy a koreai?
   Nem, sőt, még csak nem is rokonok. A kínai az angolhoz hasonló izoláló nyelv, a japán vagy a koreai viszont ragozó nyelv. Az viszont tény, hogy mindkét nyelvben rengeteg a kínai eredetű szó - tudomásom szerint a koreaiban akár 60% is lehet egy szövegben,- de a három nyelv kölcsönösen nem érthető.
2. De ugyanolyan írást használnak, nem?
   Nem. A kínai a kínai írást használja. (Milyen meglepő.) A japánban és a koreaiban is használnak kínai írásjegyeket, de a koreai írás betűírás a japán meg szótagírás. De éppen a kínai szavak nagy száma és az ebből keletkező azonos hangzású szavak miatt bizonyos szavakat ma is kínai jelekkel írnak le, ami mondjuk Dél-Koreában 1945 óta tilos. A kínai írásjegyeket koreaiul hanjá-nak, japánul kandzsinak mondják. Se japánul sem koreaiul nem tudok, az itt leírt információk nem biztos, h 100% pontosak, de nagyjából azok.
3. Mi a különbség a traditional és a simplified Chinese között?
   A népi Kínában az ötvenes években írásreform volt, ahol számos írásjegy írásmódját leegyszerűsítették, amit sem Tajvanon, sem pedig Hongkongban nem követtek. Ettől a szembenállás.
4. Ahogy egyre többen akarnak kínaiul tanulni, a kínaiak előbb-utóbb rá fognak kényszerülni arra, hogy feladják ezt a bonyolult írásrendszert, nem?
   Erről ne is álmodj! A kínai nyelvet bizonyos nyelvtörténeti okok miatt nem nagyon lehet máshogy leírni. Az a kérdés lényege, hogy nagyon sok az azonos alakú szó, egy szóalak a hangsúlyokkal együtt akár 5-6 féle különböző jelentéssel is bírhat, és ezeknek a visszaadására nem alkalmas - például - a latin betűs írás. Azonkívül Kínát az írásrendszer (is) tartja egyben. A különböző tartományokban különböző lehet a kiejtés, sokszor anyanyelvi kínaiak sem értik meg egymást.
5. Tehát akkor igaz az, hogy nincs olyan, hogy kínai nyelv, mert a kínai nyelv nem egységes?
   Azért ez így nem igaz. Tény, hogy a kínai nyelv tájszólásai között nagyobb különbségek vannak, mint mondjuk a cseh vagy a szlovák között, de az északon élő emberek nagy része a standard irodalmi nyelvhez közelálló nyelvjárást beszél.
   Persze Kínában is vannak kisebbségek, akik a kínaival egyáltalán nem (oroszok, ujgurok), vagy csak távolról rokon (tibetiek, miaok) nyelvet beszélnek.
6. Mi az a PINYIN?
   Az a kínai nyelv átírására kifejlesztett átírás. A népszerű magyar átírással szemben az az előnye, hogy precízebben különbséget tesz az egyes kínai hangok között, hátránya viszont az, hogy bizonyos hangokhoz teljesen logikátlan betűértéket rendel. A népeszerű magyar átírástól mindenki, aki tanult kínait falra mászik a pontatlansága miatt, annak aki nem tanult, viszont sokkal könnyebb kiolvasni. (Valahogy úgy tudom elmagyarázni, hogy amíg meg nem ismerkedik az ember a francia kiejtés szabályaival, addig a Benoit írásmód fura lehet, de utána már zavar, hogy miért írná valaki "Bönoá"-nak. A kínaiban is a q-j-ch-zh betünégyesnek komoly jelentésmegkülönböztető szerepe van, amit a magyar átírás jobbhíján "cs"-vel ad vissza, ami tényleg logikusabb, mint q-val leírni, de nem mindegy, hogy qi vagy chi. Ezért mindenképpen érdemes megtanulni legalább hozzávetőlegesen a pinyint, mert a nyugati média általában ezt használja, és ha Hu Jintao-ról egy cikk jelenik meg a Renmin Ribao-ba, akkor azt érdemes tudni kiejteni. A népszerű magyar átírást jobb elfelejteni.
7. Kínaiul akarok tanulni!
   Akkor a következő néhány kérdés neked fog szólni. Előtte javaslom böngészd át ezt is, bár nem mindennel értek egyet, nagyon hasznos írás.
8. Láttam egy klassz ösztöndíjat a neten. Még nem tudok kínaiul, de megpályázom. Egy év alatt meg lehet tanulni?
   Inkább ne tedd. A kínai nyelv tanulása az elején nagyon nehéz és hosszadalmas, mert el kell sajátítanod a helyes hangsúlyokat és a kiejtést.
   Nem azt állítom, hogy nem hasznos Kínában kínaiul tanulni, de ha később fektetsz be ebbe egy évet, az jobban megtérül.
9. Nehéz nyelv-e a kínai?
   Nem, de sok tanulást igényel. Az ógörög se nehéz, csak lényegesen többet kell magolni, mintha mondjuk eszperantóul tanulnál.
   A viccet félretéve szerintem a kínai nehéznek tekinthető a) az írás miatt (ami azonban nem olyan ördöngősség, mint amilyennek látszik); b) a nemzetközi szavak teljes hiánya miatt. Az európai kultúrkör számos szava latin vagy görög eredetű és legalább a passzív szókincs szintjén megvan a magyar nyelvben is, míg ez a kínaiból teljesen hiányzik. Viszont a kínai számos szóra rengeteg szinonímát használ, ami nehézzé teszi a megfelelő szókincs elsajátítását. c) A kínaiban rengeteg furcsa és ismeretlen nyelvtani szerkezet van, viszont ezek jó nyelvi logikával könnyen megérthetők. Az tény, hogy ne számíts gyors sikerekre.
10. Én csak beszélni akarok megtanulni, írni nem!
    Felejtsd el! Egy bizonyos szintig lehet, utána viszont nem. Ha tisztességesen akarsz tudni kínaiul, előbb-utóbb írni is kell.
11. Kínaiul kár tanulni, úgyis mindenki tud angolul.
    Javaslom, hogy nézz körül Kínában. A kínaiak közül még a nyelvszakosok is gyalázatos angolt beszélnek. Két kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan kínaival találkoztam, aki tisztességesen tudott angolul, és ezeknek a nagy része több évet élt nyelvterületen.
12. A kínai nyelv nem lesz hasznosabb, mint ma!
    Olyan soha nem lesz, mint az angol. Azt azért meg merném kockáztatni, hogy több haszna van, mint olaszul vagy hollandul megtanulni. Több kínai nyelvvel dolgozó ismerősöm egymástól független véleménye volt.
13. Azért akarok kínaiul tanulni, mert a kínai világnyelv lesz.
    Először tanulj meg tisztességesen angolul. Komolyan. Többet érsz vele.
14. De a kínaiban nagy lehetőségek vannak.
    Ez részben igaz. Különösen annak fényében, hogy a kínaiak nagy része nem tud angolul, de az is jobban érzi magát, ha átváltok kínaira, aki tud. Ezzel együtt nem szabad túlbecsülni. A kínai egy hasznos nyelvtudás egy szakma mellé (jogász, közgazdász, mérnök, stb.). De magas szintű, használható, szakmai ismeretek nélkül nem sokat ér, max tolmács vagy kínaitanár lehetsz.
15. Kínaiul soha nem fogsz anyanyelvi szinten megtanulni!
    Ez igaz. De el lehet jutni egy jó szintre, ami már használható az üzleti életben. És ez nem olyan nagy ördöngősség, mint amilyennek látszik.
16. Tényleg Tajvanon érdemes elkezdeni?
    Nem tudom, én még nem jártam Tajvanon. Nem tudom, hogy tafinaf mikor tanult meg kínaiul, de a mai tananyag nagyjából mentes a politikai felhangoktól. Az viszont igaz, hogy az egész Kínában rettenetes nyelvtanítási módszerek vannak, amik az írásbeliségre és a buta magoltatásra épülnek.(Ezek vannak egyébként Dél-Koreában és részben Japánban is.) Nem tudom, hogy Tajvanon mi a helyzet. Tajvan ellen az szól, hogy ott még a hagyomásnyos karaktereket használják, ellentétben a népi Kínával.
17. Hol tanulhatok kínaiul?
    Ha budapesti vagy, akkor vagy a Konfuciusz Intézetben, vagy a Keleti Nyelvek Iskolájában, én az utóbbiban tanultam, és melegen ajánlom mindenkinek.
18. Ki vagy te?
    Harmadéves egyetemista vagyok az ELTE-ÁJK-n, két évet tanultam kínaiul, jelenleg Jinanban vagyok ösztöndíjas diák, kinaiul tanulok.
19. Lenne még kérdésem!
    Ne tartsd vissza! g r a n d o r a n g e kukac g m a i l (a kiterjesztést a spamok miatt nem írom ki, úgyis mindenki tudja, hogy mi a gmail kiterjesztése.)
    Ha jó kérdést teszel fel, beírom update-nek.

Isten óvja a Királynőt
 

Tudom, hogy rég nem volt új bejegyzés, mindig csak halogattam megírni. Most úgy döntöttem, hogy lehet, h nem is fogom. A régi dolgoknak nehéz nekiállni.

Röviden: Voltam Qingdaoban, ügyesen levizsgáztam, és most élvezem a szünetet.

Itt a tél, és ha tél, akkor téli konferencia. Mivel Egerbe idén nem tudtam eljutni, úgy döntöttem, hogy Pekingbe megyek.

A konferencia több szempontból is érdekes volt. Egyrészt nagyon olcsó volt. Négy nap összesen kb 3000 forintba került, ami nagyon jó ár, tekintve azt, hogy egy nagyon klassz szállodában laktunk, étteremben ettünk, és még pizza is volt, ami ugye itt Kínában elég drága.

A másik meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy a konferencián szinte csak szinesbőrű diákok vannak. Én voltam az egyetlen ember Európából, és a két kezemen meg tudom számolni, hány kaukázusi típusú diák volt ott. De ez szerencsére csak rövid ideig tartott, mert utána könnyen összebarátkoztam egy csomó mindenkivel.

És akkor a konferenciáról. A konferenciából nekem az tűnt ki, hogy az egész kínai külföldi diákkörök hálózata borzasztó lelki kiskorúságban és az érett bibliai látásmód teljes hiányában szenved. (Ezt nem azért írom, mert én mindig úgy viselkedem, mint aki lelkileg érett, meg én is voltam kiskorú, de remélem én legalább tanítható vagyok.) A kiscsoport, amiben voltam, egy emberként utasította el az egyházfegyelem, mint bibliai fogalom létezését, ugyanakkor egy emberként ált ki amellett, hogy amikor az újszövetség borról beszél, abban az értelemben, hogy a tanítványok ittak, akkor egy alkoholmentes italt ért, mert a Bibliában soha nem szerepel, hogy valaki attól valaki berúgott volna. Ez is bizonyítja, hogy a Biblia alapján helytelen alkoholt inni. (Emberek én tisztelem annak a döntését, aki hitbeli akokra hivatkozva nem iszik, mert aki nem iszik, az Úrért nem iszik, nade azért ilyeneket állítani.)

Hogyha ezek után valakinek a korintusi gyülekezet ugrik be, az nem teljesen véletlen ugyanis elhívták főelőadónak Joseph Kingall tiszteletest Pápua Új-Guineából, (inkább hogyták volna otthon) aki az esti előadásokat tartotta. Az esti előadások arról szóltak, hogy Isten szeret, és bocsásd meg az embertársaid bűneit, és engedd, hogy a szentlélek kiáradjon rád, ami önmqagában is borzasztó bibliai mélységeket feltételez, de a végén mindig volt nyelveken szólás és gyógyítás is. Azt, hogy pontosan mi történt, nem tudom, mert mindig diszkréten elhagytam a termet, de az utána lefolytatott beszélgetésekből nekem világosan kitűnt, hogy igazából senkit nem érdekel, hogy mit tanít a Biblia erről. A legtöbben azt mondták, hogy "mind különbözőek vagyunk", de volt, aki az "én is szólok nyelveken - praise the Lord - és szerintem ez a jó hit jellemzője" állásponton volt. Kb. 5 ember után abba is hagytam a kérdezősködést, mert nem akartam felesleges vitákat generálni, nem hiszem, hogy változtak volna.

Szerintem ha a Bibliában egyértelműen le van írva, hogy ne lopj, akkor nem jöhet senki azzal, hogy én imádkoztam, és nekem Isten megengedte, hogy lopjak, mert ilyen nincs. Ugyanígy, ha a Biblia alapján én úgy látom, hogy a nyelveken szólás és a gyógyítás az első gyülekezetekre korlátozódott, akkor hiába jön azzal valaki, hogy "az én anyukám aztán olyan hívő, hogy, és mégis szól nyelveken", mert a bibliai tanítás alól nincs kivétel. Nincs.

A konferencia maga egyébként nagyon zsúfolt volt. Folyamatos csúszásban voltak a programmal, és szinte semmi idő nem maradt a beszélgetésre.

Nem szeretném azt mondani, hogy semmi jó lelki program nem volt, mert volt egy darab nagyon jó délutáni előadás, és a délelőtti előadások is jók voltak. És minden este nyugodtan nyújtóztattam ki az egész napi üléstől fájó tagjaimat annak boldog tudatában, hogy az esti előadó ma sem gyógyított meg.

Szombaton még egy rövid Pekingi séta is belefért a diákkör többi tagjával. (Rajtam kívül mindenki beszélt szuahéliül.:))

A konferencia számos apró tanulsággal is szolgált.

• A franciát szerencsére még nem felejtettem el teljesen, mert gyakorlatilag mindent megértettem (a konferencia két nyelven ment), de beszélni szinte nem tudok. (Volt egy-két srác, akik csak franciául tudtak.)
• Az afrikaiak rettenetes kiejtéssel beszélnek angolul. Én sem a Queen's Englisht beszélem, de még az anyanyelvieknek is komoly gondot tudtak okozni. Az angolnál már csak a kínai kiejtésük rosszabb. A franciául beszélő részük - ez még nekem is feltűnt - össze-vissza használják az indicatifot és a subjontifot. (Általában a subjontif kárára.) És néha egész komoly nyelvtani hibákat is ejtenek.
• A külföldi nők közül a legszebbek a tamilok és a malgasok.
• Peking egy nagyon klassz hely.
• Olyan országból is voltak keresztyének ahol keresztyénnek lenni nem túl jó - például Dél-Ázsia - velük is készítettem fotókat, de ezek nem leszenek a Picasán.
• Vicces dolog együtt ebédelni keresztyénekkel Lesothoból és Vanuatuból.

Képek itt.

Isten óvja a Királynőt!

Régen nem volt új poszt, ezért részben a karácsonyra fetorlódott tennivaló, részben a szerző lustasága okolható.

Múlt héten szombaton szólt a japán bácsi, hogy ő elmegy megmászni a közelben lévő Ma'an hegyet. És tartsak vele. Gondoltam, itt a jó alkalom kimozdulni, fel is másztunk a hegyre. Képeket rakok a képtárba, különös tekintettel azokra a vicces feliratokra, amikkel a kínaiakat intik, hogy viselkedjenek rendesen az erdőben.

Kedden mikulás voltam egy angol nyelvű óvodában. Történt ugyanis, hogy a Bibliakörben van egy malgas lány, aki ott valami programot szervezett, és kellett neki egy mikulás is. Engem kért meg. Elég vicces volt vattával készült műszakállal ugrálni, főleg úgy, hogy nekem még szakáll nélkül is borzasztó a kiejtésem, nemhogy szakállal. Szerintem az angol nyelvű óvoda egy nagy átverés, mert a nagycsoportosok sem tudnak jobban angolul, mint amennyire én tudtam óvodás koromban, és én nem is jártam angol óvodába. Persze biztos egy csomó pénzt leveszek a szülőktől.

És akkor a karácsony. Gyakori kérdés, hogy nehéz volt-e a családtól távol karácsonyozni. Nem volt könnyű. De a közvélekedéssel ellentétben a karácsony nem a fenyőfa, szeretet, tél, család stb. ünnepe, hanem bizony Jézus Krisztus megszületéséé. És mivel itt nincs karácsonyi rohanás, talán könnyebb volt erre odafigyelni. Meg itt is vannak testvérek, akkikkel lehetett együtt ünnepelni.

Karácsony estéjén a kínai gyülekezetben énekeltünk. Bár rajtunk kívül mindenki profi volt, mégis az egyik legnaogyobb látványosságot mi jelentettük azzal, hogy külföldiként daloltunk nekik. Szerintem ilyen nem lesz többet az életben, hogy ennyien fényképezik, ahogy énekelek.

Huszonötödikén reggel az egyik amerikaihoz voltunk hivatalosak, mi diákok, este pedig nagy keresztyén  party volt a másik egyetem szállodájának a nagytermében, ahova aki akart főzhetett. Elhatárzatm, hogy én is hozzájárulok. Bár ne tettem volna! Életemben először főztem halászlét, és nagyon rossz lett. Előtte persze mondtam, hogy valami hagyományos magyar levest főzök, amit mindenki izgatottan várt. A legtöbb ember azt mondta, hogy kiváló lett, de szerintem csak udvariasak voltak. Ettől eltekintve nagyon jól sikerült az este.

Áldott ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek.

Isten óvja a Királynőt!

Nyereményjáték következik.

Aki szorgalmasan olvassa a blogom, az tudhatja, hogy minden bejegyzésnek egy idézet a címe, ami általában valahogy kapcsolódik a bejegyzés témájához. Van, amikor csak lazán, de van amikor felismerhetően. Mai kérdés: Hogyan kapcsolódik a 72. zsoltár szövege a névnapomhoz?

Kezdjük a nyereménnyel: Aki először beküldi a helyes választ e-mailban, vagy beírja egy kommentbe, az egy csomag finom teát nyer, amit hazaérkezésem után fogok neki oddaadni. Sajnos ebben a játékban csak azok játszhatnak, akit személyesen ismerek (továbbá legislator), akik esetleg máshonnan tévedtek ide, ők majd máskor. A játékra az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 592. § szabályai vonatkoznak, azzal, hogy a kiíró fenntartja a (3) bekezdésben leírt visszavonási jogot. A válasz határideje 2008. december 20.

És akkor névnap. Fura volt Kínában névnapozni, de örülök, mert sok üdvözlő üzenetet kaptam, a szüleim is felhívtak, és ma beszéltem a nagyszüleimmel is. Nagyon köszönöm nektek! Ami az itteni ünnepet illeti, áthívtam a két magyar lányt, meg a beloruszokat, úgyhogy öten ünnepeltünk. Vettem némi whiskey-t, sört meg chipset, és jól éreztük magunkat. Megleptem magamat névnapomra egy kínai nyelvű szerződési jog könnyvel, meg egy angol-kínai jogi szakszótáral. A lányoktól egy Feljegyzések a nyugati utazásról című könyvet kaptam. (Sajnos a pontos magyar címét nem tudom.)

Múlt előtti héten volt másodszor, hogy én tartottam alkalmat a Bibliakörön. Fura volt, mert magyarul is szokatlan alkalmat tartani, hát még angolul. De akik hallották, azt mondták, hogy jó volt. Vagy csak kevés az alkalomtartó, és szeretnék, hogy máskor is vállaljam.

Ma tévésztár lettem. Ebéd közben három kínai odajött hozzánk, hogy szeretnék hogyha elmennénk valami előadásra. Kiderült, hogy a kínai megasztár shandongi részlegének a felvétele volt, ahol énekesként - na jó nézőként - kellett szerepelnem. Megfigyelésem szerint a errefelé úgy működik az élet, hogy az ülőhelyeket reklámózók között osztják szét, ahová ők saját embereiket ültetik nagy táblákkal, és reklámpólókkal. Én is büszkén tapsoltam az "Ökörkör étterem" pólómban. De azért jó volt, mert ezek a pasik csak kínaiul beszéltek, és legalább lehetett gyakorolni. Egész sokat értettem. És persze nekik sem volt rossz üzlet, mert a kamera szerette a külföldieket. És csak a vacsoránkat fizették ki...

Holnap itteni idő szerint 12:30-tól leszünk a helyi tévében, 91 millió néző előtt, ti se hagyjátok ki!

(Örömmel jelentem, hogy a blogom helyesírása végre javulni fog. Nekem sincs olyan rossz helyesírásom, amilyennek látszik, csak lusta vagyok mégegyszer átolvasni postolás előtt. Norsi azt mondta, hogy lehet, hogy időnként belejavít. Örök hálám neki.)

Isten óvja a Királynőt!

Most egy tematikus poszt következik arról, hogy milyen nemzetiségű emberekkel ismerkedik meg errefelé az ember. Kicsit bővebb leszek, mint barátom a Majdnem Büszke Városból.

Koreai: Itt ebből van a legtöbb. A csoportok felét általában koreaiak teszik ki, ami érthető, hiszen a kínai regionálisan fontos nyelv errefelé. Az alsóbb csoportokban lévő koreaiak borzasztó kiejtéssel beszélnek, alig lehet őket megérteni, a felsőbb csoprtokra ez szépen letisztul. Mivel nagyon sokan vannak, és a legtöbben már Koreából ismerik egymást, általában csoportokban járnak, és nem nagyon barátkoznak másokkal. Ez alól persze kivételek azok a koreaiak, akik ellenkező nemű nyugatira vadásznak. Van viszont néhány, aki elég jól tud kínaiul - angolul általában nem nagyon tudnak - hogy lehessen velük beszélgetni, ők kedvesek, bár néha furcsák. Szombatonként leggyakrabban az internet-kávézókban fordulnak elő protosokra és zergekre vadászva.

Japán: A japán elég heterogén társaság. Ahhoz képest, hogy sokan vannak, nem nagyon tartanak össze, szívesen barátkoznak nem-japánokkal. Nekünk a csoportba kettő jutott 张本大地，azaz Lapos Gyökér Nagy Föld, - aki a nevével ellentétben egyáltalán nem gyökér, sőt klassz srác, csak kicsit visszahúzódó, - valamint egy lány, akinek a nevét nem tudom, aki viszont nagyon durcás, és mindig  úgy néz rám, mint aki legszívesebben lerúgná a fejemet. (És lehet, h tényleg ezt is tenné.) Van még egy japán bácsi, aki valamikor japánt tanított itt, ezen az egyetemen, de most valami bőrbetegsége miatt nem tud órát tartani, így fejébe vette, hogy megtanul kínaiul. Nagyon-nagyon kedves ember, csak az a baj vele, hogy alig érthető, amit mond, és ezért nagyon nehéz vele bármit is beszélgetni. Neki van a legrosszabb kiejtése azok közül, akikkel valaha találkoztam. (Jó a chinglish is játszik, de ez még durvább.)

Orosz: Az egyik címszereplő népből csak lányok vannak, de ők viszont rengetegen. Legalább 10-12 orosz tanul itt, szétszórva mindenféle csoportokba. Hozzánk 2 jutott Andzselika Pétervárról, és Rita Novoszibirszkből. Az oroszok nagy része egyébként Novoszibirszkből érkezett, az angoltudásuk gyengébb, mint az átlag európainak. További jellemzőjük az oroszoknak, hogy legtöbbször miniszoknyában járnak, (pff, könnyű annak, aki Novoszibirszkből érkezett, az biztos nem fázik!) és sokszor van erős parfümillatuk. A két Pétervári lány Andzselika és Maria kedesek, és jól is tudnak angolul, a többiek kicsit furák. (Vagy csak nem tudnak angolul?)

Cseh: Annak ellenére, hogy ez a másik "címadó" nép - lengyel nincs - csak egy lány van Csehországból, Petra, a csoporttársam. Ő egy kedves lány, bár néha bekattan neki valami, és akkor elkezd morogni. Legtöbbször az órák minőségével van baja, és ezt szóvá is szokta tenni. (Ezt általában halkan teszi, és a tanárok nem is értenek angolul.) Rendszeresen elkésik.

Belorusz: Ők a legjobb fej külföldiek. Három belorusz van: Tánya, Dima, és Szása. (Ebből Szása a szobatársam.) Tánya egy fura csajszi, bár kedvesnek tűnik, szerintem kiismerhetetlen. Nagyon jól tud kínaiul, a legmagasabb csoportba jár. Dima itt lakik a szomszédban, ő önköltséges - a másik két belorusz ösztöndíjas. Nagyon jól beszél kínaiul, viszont néha a legalapvetőbb írásjegyekkel sincs tisztában. Neki nincs laptopja, ezért hozzánk jár át netezni, meg II. vh.-s indulókat hallgatni, amiért Szása nagyon mérges, mert ő nem szereti a náci indulókat. Dima az angolul jól beszélő külföldiek kis köréhez tartozik. Szása a szobatársam. Ő is jól beszél angolul, bár a melléknevek elé szereti odatenni a "rather" szót. Mindhárom belorusz anyanyelve az orosz, úgyhogy úgy beszélnek egymás között. (Belarusz nagy része oroszul beszél, bár tudnak beloruszul, de a fő nyelv az orosz.) Megtudtam, hogy Lukasenko nagyon jó elnök, és a belorusz a világ legklasszabb népe, mert ha ők nem dolgoznának, akkor Moszkva nem lenne olyan jó város. Szása másik kedvenc témája az üzbégek orosztudása, amit mindig kritizál. ("Miklós tudod, Dimának jó a kiejtése, viszont a végződésekkel baj van nála, Ziatnak viszont még a kiejtése is rossz.") Szása egyébként nagyon jó szobatárs, kicsit féltem a szobatárstól, mert otthon egyedül vagyok, de ddig nincs okom panaszra.

Üzbég: Bizony, itt az is akad. Ziat és Dima (aki nem Dimitrij, mint a Dimák általában, hanem Dilmurod, Ziatnak valami bitang hosszú neve van, azt nem tudom.) Mint már írtam, az orosztudásukkal baj van. (A kínaival is, mert állítólag nagyon lusták. Nem nagyon tanulnak.) Ők azt mesélték, hogy az európai ipari forradalom úgy indult, hogy az felfedezték Üzbegisztánt, és az onnan lopott tudásból találtak fel annyi mindent. Nos, ez valószínűleg így van...

Tádzsik: Két tádzsik van, egy Dilisa nevű lány, aki nagyon szeret öltözködni, meg egy srác, aki nem a nyelvi képzésen vesz részt, az ő nevét nem tudom. A posztszovjetek egyébként mind jól tudnak oroszul, (bár ugye az üzbégek végződései...), és egymással oroszul beszélnek.

Osztrák: A beloruszok mellett egyértelműen ők a legjobb fej külföldiek. Két csinos osztrák lány van Sabina és Klara, angolul is jól beszélnek, és a kínaiuk is nagyon jó. Bár általában együtt járkálnak, néha szoktunk velük ide-oda elmenni. (Sabina volt egyébként az első külföldi, akivel találkoztam, még a vasútállomáson.)

Olasz: Egy olasz van, egy Antonio nevű srác. Ő nagyon jól és tisztán beszél kínaiul, és nagyon kedves és közvetlen. Már párszor voltunk együtt kajálni.

Francia: Sebastian, aki már lassan másfél éve itt tanul, és még négyet akar maradni. Ő tudja.

Német: Három német van Lisa, Fritzi, és Kristine. Nekem nincs velük bajom bár állítólag kétszínűek. Fritzi a csoporttásam, ő elég lusta, nem nagyon tanul.

Amerikai : Itt két amcsi van. Őket annyira nem nagyon ismerem. A keresztyén közösségben, ahová járok, ott viszont rengeteg az amerika. Ők igazi ameriaki keresztyének, beleillenek a sztereotípiákba, vizsont ők tényleg nagyon rendesek. A közösségbe amerikai diák nincs.

Holland: Az egyetemen nincs holland diák, viszont a közösségben van három holland lány Rivka, Anja, és Tsjikke-Line. Ők is közvetlenek és kedvesek. (Igen, tényleg van olyan név, Tsjikke-Line. Én sem hittem el...)

Madagaszkár: A közösségben van egy jófej malgas lány, fejébe vette, hogy megtanul magyarul tőlem. Hát, én tanítom, de nem hiszem, hogy meg fogja valaha tanulni. Nem azért mert nem képes rá, hanem mert csak heti egyszer magyarozunk.

Pakisztán: Nabil, aki kettővel arrébb lakik. Orvoslást fog majd itt tanulni, miután megtanult kínaiul. Nagyon jó srác, sajna az angolja néha nehezen érthető, és néha akkor jön be barátkozni, amikor dolgom van. Szerinte Dani jól beszél hindiül.

Egyéb nációk az említés szintjén:

Török

Kenyai (és ez tényleg kenyai, mert ugye vannak "azok a gaz kenyaiak" - copyright by Dr. P. Szabó Sándor.)

Botswanai

Zimabawei

Zambiai

Tanzániai

Ruandai

Kanadai

Namíbiai

Isten óvja a Királynőt!

Múlt héten egy angol klubban vettem részt. Az angol klub azt jelenti, hogy egy csomó kínai összegyűlik és angolul próbálnak meg egymással beszélgetni. Ez vagy sikerül, vagy nem. Néha viszont elkapnak egy-egy külföldit, akkor van ám az igazi öröm. Mi hivatalosan egy Cultural Bridge nevű rendezvényen vettük részt, ami a "kultúrák közti barátságot és párbeszédet hívatott elősegíteni". (Ja és a kölcsönös megértést, azt el is felejtettem.)

Egy csomó mindenkit megkértek, hogy tartsanak előadást az országukról, ebből négyen maradtunk, Petra a cseh lány, Jin Zai Xue Koreából (ez a kínai neve, nem tudom, hogy kell koreaiul ejteni), Nabil Pakisztánból, és én.

A diákok nagy része angol vagy kínai mint idegen nyelv szakos volt, ezzel együtt nagyon meglepett az angoltudásuk borzasztó alacsony szintje. Petra azt mesélte, hogy a mögötte ülő lány azt mondta neki az előadása után, hogy nagyon jó volt, de a legnagyobb részét egyszerűen nem értette. Ezt még súlyosbította az, hogy Nabilnak pakisztáni akcentusa volt, és néha kínai szavakat kevert a beszédébe. Nabil ugyanis most kezdett el kínaiul tanulni, és arra a pár szóra, amit tud, nagyon büszke. (Anno, én is milyen büszke voltam...)

A koreai koma nem tudott angolul, így ő kínaiul tartotta meg. Nekem is jobb lett volna kínaiul készülnöm, mert akkor talán értettek volna belőle valamit. Mondjuk a koreaiak kínai akcentusa szörnyű, én alig bírtam Nabilnak fordítani.

És mivel ez az egész az országok közötti kapcsolat mélyítéséről szólt, ezért utána meg kellett hallgatnunk egy csomó kínai zeneszámot és éneket mindenféle (önjelölt?) énekesektől. Ez eddig még rendben is lett volna, de amikor az egyik srác egy tradícionális kínai sípon a Super Mario zenéjét játszotta le, na az mindent vitt.

Szünet, majd kérdések. "Énekelj nekünk valami magyar népdalt, és ha lehet táncolj is hozzá!" Persze. Aki ismer engem, tudja, hogy én szívesen énekeltem volna magyar népdalt, dehát ha nem tudok énekelni. És az volt a legdurvább, hogy ők ezt nem nagyon akarták elhinni.

Úgy látszik, hogy Hou tanárnő olvassa a blogom, mert most nagyon belehúzott. Így is kell, na.

Isten óvja a Királynőt!

Már régóta nem volt új post, szégyellem is magam érte.

Események időrendben:

Lezajlott a negyedéves vizsga. Nem akarom mondani, hogy kissé komolytalan volt, de az volt. Előtte a tanár a lelkünkre kötötte, hogy alaposan ismételjünk a könyvből. Nem is sejtettem, hogy ez azt jelenti, hogy csak azok a mondatok lesznek, amik a könyvben már előfordultak. Csak azok, és semmi más. A kínaiak ugyanis, - ahogy azt egyszer Hou tanárnő elmesélte - úgy tanulnak nyelveket, - általában angolt, - hogy tankönyvi szövegeket és példamondatokat magolnak be kívülről. Nem mondom, hogy ez nem segít a nyelvtanulásban, de szerintem nem ez a legjobb módszer. Nem is tudnak a kínaiak angolul.

Tőlünk is ezt várták volna. Én pedig pont az a típus vagyok, aki utál magolni, úgyhogy én végképp nem erre készültem. Ennek ellenére 79%-ot értem el, ami szerintem megfelelő eredmény. Azt hiszem, jó helyen vagyok ebben a csoportban.

A baj az, hogy lassan haladunk. Itt járt Gergő Nanjingból, és ők is ugyanebből a könyvből tanulnak, onnan kezdték ahonnan mi, és már majdnem 2x annyit végigvettek. Nem mondom, hogy az az optimális, de haladhatnánk gyorsabban is. És ez elsősorban Hou tanárnő hibája, ugyanis lehetne sokkal gyorsabban is haladni, ha szigorúbban fogná a csoportot, és behajtaná a házi feladatot. Elején nem szerettem a 阅读 órát, de ott legalább terror van. Minden órán egy olvasmány, ha nem készültél, akkor nagy bajod lesz. Így kéne ezt.

Vizsga után kikapcsolódásként 杨 úr meghívott három holland lányt és engem egy kicsit kirándulni. 杨润东-ot a templomból ismerem, és nagyon rendes. Az az álláspontja, hogy mivel mi keresztyének vagyunk, ezért ő segít nekünk, hisz ő is keresztyén. Érdekes volt viszont hallani a szájából azt, hogy Mao tulajdonképp nem volt rossz ember, mert nagyon sok jót tett Kínának. Igaz, sok ártatlan ember halt meg a kulturális forradalom alatt, de...

Persze elmondta az összes szereotípiát, hogy az orosz férfiak csak isznak, és az orosz lányok prostinak jönnek át Kínába, de ezek a kínaiak.

Ma a keresztyénekkel elmentünk egy pakisztáni étterembe. Jó volt kicsit más kaját is enni. Nagyon finom volt.

Vannak képek is a picasán.

(Update (11.25.) A szerző szégyelli magát a blogon előforduló helyesírási hibák miatt, elkezdtem a javításukat.)

Isten óvja a Királynőt!

Először is: Sok szerettel szeretném üdvözölni a blog szerző között Norsit, (az egyik itteni magyar lányt) aki a későbbiekben vendégbloggerként néhány élményét fogja megosztani itt.

A kultúra hét második fele is sok izgalmasat tartogatott. Szerdán délután ellátogattunk az egyetem gyakorló általános iskolájába, ahol részt vehettünk egy igazi kínai tanórán. A tanóra úgy nézett ki, hogy beültettek minket a színházterembe, és a színpadon folyt az oktatás. Nyilván egy átlagos órán is minden diák azonnal tudja a választ, és ha véletlenül beleakad a hadarva mondott, - nyilván nem előre betanult - szövegébe, akkor sincs baj, mert ott van előtte a lapon a válasz. Egyébként aranyosak voltak, bár a legtöbb koreai - és nyugati - kollega a jól megérdemelt ebéd utáni szundizását iktatta be az óra tartalmára. Utána kisebb csoportokba oszlottunk, és meglátogattunk osztályokat, ahol komplett kis műsorokkal készültek nekünk. Az döbbentett meg, hogy itt milyen sokan vannak egy osztályban. Legalább ötvenen. Egész aranyos műsorral készültek, énekeltek táncoltak, ugráltak. Nekünk is kellett énekelni, bemutatkozni, persze fényképezkedni, és minden gyereknek aláírni a füzetét. A végén ötven gyerek egyszerre tolta a képembe a pőapíroakt autogrammért. Kicsit sokkoló volt. Viszont tudtak angolul. Jó, nem lehetett velük beszélgetni, de pár alapmondat megvolt. Pedig csak 10 évesek.

A mindenki a saját nemzeti ételét főzze programra, mi gulyással készültünk. Bár minden tanár bizonygatta, hogy az egyetem ad pénzt, hogy vegyünk hozzávalókat, és mi csak főzzük meg, és amit eladunk, az abból befolyó pénz a mi zsebpénzünk, kész csőd volt ez a programpont, elsősorban a drága marhahús miatt. Az egyetem összesen 70 yuant adott, és csak a marhahús 90 yuan volt. Ráadásul nem is volt szép, épp csak határeset.

És akkor péntek este színház. Az egyetem színházterme dugig megtelt. És amilyen gazok voltak a szervezők nem foglaltak nekem helyet. Amikor az uccsó próba véget ért, döbbentem tapasztaltam, hogy hely nincs már. Kérdeztem a kínai barátaimat, szegények kissé kellemetlenül érezték magukat emiatt, de nem volt hely. Hát érezzék is! Ha bohóckodm nekik, akkor legalább ne a színpad mellől kelljen végignéznem az egészet. Ettől eltekintve aranyos volt minden darab - külön kiemelném a hatos csoport "koreai hagyományos táncát" - és a kínaiak igazán jó közönség. Állandóan tapsoltak, éljeneztek. Pedig szerintem szánalmasan nézhettem ki wushutanoncként.

Amint lesznek fényképek felteszem őket, különös tekintettel az iskolai előadás alatt édesdeden alvó és a Starcraftról álmodó koreaiakra.

Jövő héten - talán pénteken - negyedéves vizsgáim lesznek.

Isten óvja a Királynőt!

Néhány érdekes esemény következik az elmúlt napokból.

Tegnapelőtt éreztem úgy először, hogy na most tényleg átvertek. Egy csaj akart nekem eladni tisztálkodókészletet, ami állítólag 216 yuanról volt leárazva 40 yuanra. Addig erősködött, amíg megvettem. Utólag, hát, csuda tudja. Megvan a jól bejáratott tüsfürdőm és samponom, nem tudom, ezek milyenek lesznek. Persze majd elhasználom őket. De hogy  kézkrémet azt minek vettem...

Ha kínai vagy, legjobban úgy tudsz imponálni a társaságodban lévő csajnak, hogyha a veled szemben közlekedő külföldinek beszólsz, hogy: "Hallo laowai!" Ez komolyan így van.

Szása (a szobatársam) egyik koreai barátja nemrég ünnepelte a születésnapját. Mit csináltak tehát? Elmentek közösen Starcraftozni. A koreai egyébként is egy fura népség.

Most én sem tanulok. Nálunk nem sportnapok vannak, hanem kultúrahét. Ez azt jelenti, hogy mindenféle programon kell részt vennünk. Tegnap például "sportversenyek" voltak, ami bennem zsenge óvodás napjaim idézte, ugyanis nagyjából ahhoz hasonló váltófutás volt a műsor. Az egészet azért rendezték, hogy a kínaiak szórakozhassanak rajtunk, de amikor vége lett, az összes kínai rávetette magát a díjakra. A tanárok alig bírták ordítani, hogy: "A külföldiek vegyenek!"

Megkérdeztem, az osztályfőnökömet, hogy mi a véleménye a nyelvtudásomról, beleillek-e a négyes csoportba. Azt mondta, igen, és tanuljak szorgalmasan. Akkor jó.

Ma egy parkban voltunk Jinantól kb 10 kilométerre. Ez egy skanzenszerű park, ahol Kína kisebbségeiből egy párat skanzenszerűen összezsúfolnak.

Szerintem ez a park, érdekes, de lehetne jobb is, mert:

1. A kisebbségi lét nem az szerintem, hogy buta táncokat adunk elő a turistáknak. Az volt, ugyanis, hogy minden helyen, ahol megálltunk, táncoltak nekünk az emberek, majd körbe lehetett járni a helyet és fényképezni. A táncok nagy részének szerintem semmi köze nem volt az ősi népszokásokhoz.
2. Ha már skanzent csinálnak, akkor a házakat be lehetett volna rendezni. Valamivel. Bármivel. Ahogy ez az ujguroknál valahogy sikerült is. Egy tűzhely, az nem berendezés. Tudom, hogy egy átlagos vidéki házban nincs kb. semmi, de azért mindenhol vannak gazdagabb emberek, gazdagabb házak. A házak belsejében nagyjából mindenütt bolt volt, ahol általában UGYANAZT lehetett kapni. Hiába, na, az összes kisebbség tradícionális itala a Coca-cola
3. Az meg végképp kiakasztott, hogy délután összegyűjtötték a tábor összes kisebbségét - természetesen népviseletben - és buta sorversenyeken kellett részt venniük a vendégek tiszteletére. Egy ünnepi népviselet, nem alkalmas és nem is praktikus viselet egy ilyenre.
4. A Dongok pálinkája finom volt, de tibeti jakvajas teát nem sikerült innom. Pedig nagyon szerettem volna.

Képek a picasán:

1. Ilyenek voltak a sportversenyek. (A képet köszönöm Szásának.)
2. Ő Szása (Szása képe)
3. Ő Nabil pakisztánból. Nagyon rendes, barátkozás srác, de néha nehéz vele mit kezdeni, amikor bejön a szobába barátkozni, amikor nekem tanulnom kellene. (Szása képe)
4. Ez már a kisebbségek parkja.
5. Nem tudom ez milyen fa, de a gyümölcsét utcaszerte árulják. Nagyon finom, leginkább a barackra hasonlít az íze,,
6. Ez nem én vagyok, hanem Buddha. (Ennyire még nem híztam meg.)
7. A fára lehet kötözni piros szalagokat, biztos attól szerencséd lesz.
8. Ez is Buddha.
9. Ezt a képet sok-sok szerettel küdöm Noéminek.
10. Buddhista oszlop, rajta sokszáz 福 azaz "szerencse" jel.
11. "Eredeti" ruhákat is lehet vásárolni.
12. Az osztályfőnököm és egyben a 听说 tanárom. (Szása képe)
13. Miao (hmong) lány dobbal.
14. Idős emberek szobája a miaoknál. (Ez a ház elég jól be volt rendezve.)
15. Miao hangszeres előadás.
16. Miao tánc.
17. Megint egy dobos kép.
18. A 文化 tanárom a jobboldali.
19. Így néz ki a miao népviselet. (A gyengébbek kedvéért a jobboldali.)
20. Na ők sajnos nem tudom kik voltak. Akinek van tippje, az jellezze. Talán a huikra tippelek. (10. 31. UPDATE: Ma megkérdeztem a tanárt és ő elmondta, hogy azok bizony hanok (=átlag kínai) voltak. De mivel a hanok egész Kínában szétszórva élnek, különböző a kultúrájuk. Ők például Shaanxiból jöttek.) Viszont a népdaluk messze vert minden más népzenét a parkban. Sajnos ház náluk nem volt berendezve, és tánc sem volt nagyon.
21. Va szobabelső.
22. A va népcsoprt tánca.
23. Messze ebben a népcsoportban vannak a legjobb nők eddig Kínában. A han (= átlag) kínaiakat is beleértve.
24. Mondom én, no.
25. A dongok tánca. A műsoruk nem volt túl jó, pedig valami népmesét is előadtak, de lehetett pálinkát venni, és az nagyon finom volt.
26. Ez is az.
27. Lány dong népviseletben.
28. Házioltár a yiknél.
29. Yik tánca 1.
30. Yik tánca 2.
31. Yik tánca 3.
32. Yi írás.
33. Az alkohol jel régen...
34. ...ma... (Víz + edény.)
35. ... és együtt. (Szása képe.)
36. Yi népviselet.
37. Tradícionális yi ital a kóla.
38. Ujgur szobabelső.
39. Ez legalább rendesen be volt rendezve.
40. Ujgur felirat.
41. Lány népviseletben.
42. Norsi és Zsuzsi a függőhídon.
43. Ilyen ünnepséget rendeztek délután. A végén ebben a ruhában vettek részt a kisebbségek a váltóversenyen. Hát na.
44. Ujgur tánc.
45. Tánc
46. Tánc 2
47. Utána együtt lehetett táncolni körbe.
48. Ez egy különösen ünnepi viselet. (Miao.) És a végén az egyik odaadta Zsuzsiank a mobilját fényképezni, h neki is meglegyen ez a kép. A külföldi majdnem olyan extra, mint a kisebbség. :)
49. Voltak lovas harci játékok is...
50. ...sőt még ágyú is.

Pénteken a reformáció ünnepe, arra a napra biztos lesz új poszt.

(Ja és csak annyi, hogy azért csak ritkán vannak bejegyzések, mert ezt a mai bejegyzést kb. három óra volt megírni a fényképekkel együtt, és még ezen is lenne mit csiszolni.)

Isten óvja a Királynőt!

Néhány esemény a közelmúltból:

Október 31-én egy fesztivált fognak rendezni errefelé, ahol mindenki megcsillogtathatja a tehetségét.

Engem is megkeresett egy kínai csajszi, hogy vegyek részt. Nekik van egy színdarabjuk, amiben szerepelni kéne. Ja és hogy énekeljek duettet egy kínai lánnyal. Mondtam, hogy én - bár igen szeretek - nem tudok énekelni. Azt mondta, hogy az nem baj, az a lényeg, hogy szeretek. Különben is - mondta, miután meghallgatott - sokkal jobban énekelek mint a koreai srác tavaly. Hát ez azért megnyugtató volt. Mondtam neki, hogy vállalom. Ki ne vágyna arra, hogy egyszer megtapsolják a szép énekéért. De azért mondtam, hogy ha tud, keressen mást.

Végülis talált, úgyhogy nem kell énekelnem. Helyette egy vicces (??) színdarabban veszek részt. Ott is lesz ének, tánc, bunyó, minden. Na majd meglátjuk.

Legtalálóbban az egyik magyar lány fogalmazta meg az esemény lényegét: "Miklós, ezeket nem érdekli, hogy te hogy énekelsz. Az a lényeg, hogy majomkodjál nekik, ők meg röhöghessenek rajtad." Na igen...

Múltkor a japán bácsikával, egy koreaival, meg a magyar lányokkal elmentünk egy japán kifőzdébe. Ott megkérdezte egy vendég, hogy honnan jöttünk. Miután a japánt meg a koreait udvariatlanul kiosztotta, arról kezdett el lelkendezni, hogy mi tulajdonképpen kínaiak vagyunk, mert a a hunok azok kínaiak, és hát a hun és a magyar ugyanaz. Még Attilát is ismerte, és ékes shandonghua-ban elmesélte a hunok történetét a másik vendégnek. Végül még fényképezkednem is kellett vele, hiszen én: "...majdnem úgy nézek ki mint Attila." Na persze...

A négyes csoport jobb mint vártam. Már beilleszkedtem, megértem a tanárokat, szal szép az élet.

Isten óvja a Királynőt!

Amikor tavaly a Teldersre készültem, és tényleg minden időm arra ment, azzal vígasztaltam magam, hogyha megkapom a kínai ösztöndíjat az egy év fizetett nyaralás lesz. Kellemes, szép ország, lehet olcsón utazgatni, csak délelőtt vannak órák, délután szabadidő, az élet szép...

És akkor szembesültem a sivár valósággal. Igaz, hogy csak délelőtt vannak órák, de délután rengeteget kell tanulni, ahhoz, hogy felkészülj rendesen, mindig lehetne többet készülni, és mindig frusztrált vagy, hogy nem érted a kínaiakat. A legtöbb nap az óra/evés/tanulás/alvás keretei között zajlik. És sokszor nagyon ki vagyok merülve. Végülis, ezért jöttem, nem?

Mögöttünk van egy hét szünet. Én persze nem keltem útra, mint a majdnem büszke város krónikása, hanem Jinanban tengettem napjaim tanulgatván, szótárazgatván és néha Pharaoh-t játszogatván. (Sajna az csak péntekre jött le.) És hogy minek? Mert hétfőn átkértem magam a négyes csoportba. És hála az Úrnak, osztályfőnököm Liu tanárnő segítőkész volt és Xu tanár úr is megengedte. Tehát most a négyes csoportban.

1. A legfontosabb óránk a 读写, ami magyarul kb annyit tesz: "Olvasd el szépen ezt a szöveget, tanuld meg a szavakat, és utána írd le őket helyesen." Jó bevallom, azért a kínai nem képes ekkora tömörítésre, e kb ez a lényege. Itt van egy olvasmány legalább 60 új szóval - meg amit talál magának az ember a szövegben - sok nyelvtani gyakorlattal, kifejezésekkel. Heti négyszer van, ma nem volt, de holnap dolgozatot írunk az új szavakból.
2. 文化 (kultúra) Ez egy érdekes óra, bár csak heti egyszer van. Kína történelmét mítoszait tanuljuk. A tanár megértésénél azomban, khm, kihívásokkal küszködöm.
3. 听说 azaz "Hallgasd meg a magnót, értsd meg, és utána beszélgessünk!" Ez egy nagyon jó óra, bár nekem mindig ez volt a gyenge pontom. A tanár néni nagyon-nagyon kedves, gyorsan, de tisztán beszél, és 99%-át értem. A hármas csoportban is tanított, akkor is ő volt a kedvencem.
4. 阅读 (Szövegértés.) Na ez egy brutális óra. Rettenetesen nehéz szövegek, csomó kifejezés, sok ismeretlen szó. A hármas csoportban is tanított a tanár, akkor nagyon jó volt, szerettem nagyon, de most valami történt vele, és már nem magyaráz annyira jól. Nem tudom mi lett.

Itt a négyes csoportban nagyon kell ám figyelni. A hármas csoportban lehetett néha szunyizni órán, néha felébredtem, bemondtam valami okaosat, majd visszaaludtam. De vége van a jó életnek. Itt folyamatosan kell összpontosítani, hogy el ne veszítsd a fonalat, és a tanárok nem beszélnek ám olyan lassan. Az órák után komolyan lefáradok. És ez még csak a kezdet...

Isten óvja a Királynőt!

Enni Jinanban.

Sajnos nekem is sokat kell tanulnom, nemcsak majdnem büszke város krónikásának, ezért sikerült csak mostanra összeütnöm ezt a bejegyzést.

Jinanban nagyon finom ételek vannak. Sokkal finomabbak, mint az pesti kínai helyeken. (A Lanzhout beleértve.) És olcsó ételek. Napi 15 yuanból (3-400 ft.) már egy esti nagy vacsorával együtt ki lehet jönni. Ha ügyes vagy, még egy sör is belefér. (Természetesen elutasítom az alkoholizmus minden formáját, de errefelé a csapvíz nem iható, és muszáj valamit inni ugye...)

Ahol lehet enni:

1. Menza: A menza közel van, és viszonylag olcsó. Az 1-2 Y kajától a kemény 5 Y kajáig lehet vásárolni. Egy tál rízs 8 jiao (a yuan tizedrésze)
   Előnye: Közel van, olcsó.
   Hátránya: Sokszor vacak, a "tányérok" higéniája erősen kérdéses.
2. Utca: Mindent lehet kapni. Még péksütit is. Gyümölcs, zöldség, hamburger, tojás, tészta, minden van. Az egyetemünk előtti utcára a Wenhua Donglu-ra minden este kirakodóvásár települ. 5 yuanért lehet például 10 mindenfélével megrakott nyársat kérni. (Ez annyira népszerű, hogy én még ki sem tudtam próbálni.) Van még pl büdös tofu is, ami tényleg NAGYON büdös. (De ízre nem rossz. Komolyan.)
   Előnye: Olcsó, jó és friss
   Hátránya: Ha rendes kaját akarsz enni, igazából csak tészta van. (Tehát egytálétel pl nincs az utcán.)
3. RT-Mart: Na ez egy hipermarket. Kb 3x akkora választékkal, mint egy átlagos teszkó. Mindent lehet kapni itt, kérem. Csak élőhalból legalább 10-féle van, és akkor még nem is szóltam a rengeteg rákféléről, a halaspultról, a 2-3-féle teknősről (enni persze), a békáról, az angolnáról, a vizisiklóról, és a jinenként (1/2 kg.) 7000 yuanos homárról. És akkor még van csirke, disznó, bárány, zöldség, gyümölcs, főtt tészta, alga, savanyú uborka, 15-féle szárított gomba stb. És száznapos tojásból is többféle van.
   Előnye: Nagy a választék.
   Hátránya: Mivel nincs sütőm, a teknősöket pl mellőznöm kell. Igazából itt sincs rendes készétel.
4. Étterem: Na ez nem magyarországi étterem. Az egyetem mellett van egy félig étterem, félig kifőzde, oda szoktunk járni. Persze vannak más éttermek a városban, párban már voltunk, azok is hasonlóak, csak kicsit drágábbak. A kínai fogások tényleg úgy vannak tervezve, hogy rízst csak akkor eszik az ember a végén, ha éhes, a legtöbb zöldséges egytálételhez hasonlít, csak annál kicsit talán olajosabb. Az árak fogásonként 8-30 Y, 30 Y-ért már mindenféle drága tengeri herkentyűt lehet fogyasztani, de például egy tál finom vörösre sült padlizsán, csak 10 Y. Egy tál jiaozi (húsos táska) 7 Y. Ha hárman megyünk magyarok, akkor két tálat szoktunk rendelni, abból bőven jóllakunk.
   Az evés úgy zajlik, hogy kihozzák a tálakat, középre teszik, és mindenki vesz magának.
   Előnye: Nagyon finom, és nem is olyan drága.
   Hátránya: Kínában ér köpködni az étteremben. (Asszem ezt nem kell kommentálnom.) A teáscsészék tisztasága legtöbbször némi kívánnivalót hagy maga után. És itt is dívik a kínaiak nemzeti sportja, a külföldiek bámulása.

Akkor most a fényképek. A fényképek fenn vannak a picasán számozva, a kommentár ide kerül. (Az RT-Martban sajna nem lehet fényképezni.)

1. Tűzsárkánygyümölcs. Itt mindeféle déligyümölcs nagyon olcsó, de borzasztóan iztelenek. Vágyom az otthoni finom dinnyére.
2. Ez az a híres yuebing. Cypriánus kérdésére: szerintem linzertészta, ez most valami mogyorós mézes fügés dologgal lehet töltve.
3. Ez is ugyanaz, csak ezt az egyetemen adták őszközépünnepre. Ez sokkal minőségibb volt, mogyoróval, dióval, mandulával volt töltve, valami leveles tésztával.
4. Így esznek az átlag kínaiak.
5. A kínaiak szeretnek fényképezkedni. (Ebbe az étterembe járunk.)
6. Gong-bao csirke. Össze sem hasonlítható az otthonival. Méz, földimogyoró, paprika, uborka, hagyma, hús és szójaszósz van benne. A gong-bao szó a császári palota eunuch testőreit jelentette. Hogy a földimogyorós csirkét miért pont róluk nevezték el? Nos... (Az információ forrása Dr. P. Szabó Sándor)
7. Vörösre sült padlizsán. Nagyon finom, az egyik kedvencem. Itt sokkal kisebbek a padlizsánok, mint otthon.
8. Húsos káposzta. Ez is jó.
9. Ez valami illatos csirke volt az étlapon. Amíg kihozták egész jónak tűnt, csakhát...
10. ...benne volt a lába...
11. ...és a feje is. (Persze ettől eltekintve nem volt rossz, a lében nagydarab gombák is úszkáltak, az tuti volt.)
12. Így sütik a tintahalat az utcán. (5Y)
13. Vagy lehet választani 10 ilyen nyársat 5 yuanért
14. Zsuzsi a tintahal egyik felével...
15. ...és én a másikkal.
16. Rengeteg ehhez hasonló hely van, apró sült dolgokat lehet venni 1-3 yuanért. (Ott sütik az orrod előtt.)
17. Itt veszem meg a reggelimet és az uzsonnámat. Múltkor hallottam, hogy a néni eldicsekedett az utánam jövő kínainak: "Igen ez a külföldi minden nap 2 sütit vásárol nálam." A sütik egy yuanba kerülnek, kivéve a barna piskóták, mert az 2.
18. Hámozott görögdinnye, sárgadinnye és papaya. Különösen a hámozott görögdinnye nagyon népszerű, az este korzózó kínaiak legalább 15%-a azt tolja az arcába.
19. Gong-bao csirke a menzán. Igen, a menzán nem használnak tányért, hanem ilyesmi tálcákba adják a kaját. Remélem jól elmossák... Egyébként ez nem volt olyan jó, inkább uborkát tartalmazott.
20. Egy lakománk eredménye.
21. Így sütik a tojást az utcán. 3 yuanért tizet lehet kapni, valami kismadár tojása lehet. Nagyon finom, én szeretem.
22. Valami szószos paprika. Elég erős volt.
23. A híres mantou. (馒头)
24. Igen ilyet is lehet az utcán kapni.
25. Bizony.
26. Természetesen nem hagytam ki.
27. És mellette tengeri férgek lárvái voltak. (Csak úgy  mondom.)
28. Norsi tanghuluval. (Cukormázas galagonya)
29. És egy kínai barátunk szintén tanghuluval.
30. Rákot ettem a menzán.
31. Baozi a szójalevessel, amibe mártogatni kell.

Isten óvja a Királynőt!

Vasárnap volt Kína egyik jelentős ünnepe az őszközép ünnep. Ez egy ősi kínai holdimádó fesztivál maradványa. Ilyenkor a kínaiak felmásznak egy magas hegyre, onnan nézik a holdat, és közben egy yüebing nevű sütit tolnak az arcukba. (Köszönöm Dr. P. Szabó Sándornak ezt a kifejezést.)

Nohát, mi is elhatároztuk, hogy felmászunk az Ezer Buddha Hegyre - amit kínaiul Qianfoshannak mondanak - és onnan nézzük a holdat. El is jutottunk valameddig, de onnét visszafordultunk, mert azt gondoltuk, hogy nem lehet feljutni a csúcsra. Egy kis bolyongás után azért megtaláltuk az utat. A csúcson persze rengeteg kínai volt. Éppen elkezdtük volna enni a sütieinket, amikor elkezdtek kérdezgetni. Kiderült, hogy ők is ott tanulnak, ahol mi - egy komplett csoportnyi óvónéni - és lelkesen kérdezgettek minket. Egy idő után egyre többen gyűltek oda megnézni a külföldieket.

Persze, mindent elmondtak. Hogy milyen jól beszélünk kínaiul - azt külön kiemelték, hogy én is, pedig még csak két éve tanulok (mondjuk ezt biztos nem gondolták komolyan) - meg azt, hogy én milyen jóképű vagyok (na ezt meg főleg nem - és nem értettem félre a 帅 shuai4 tényeg ezt jelenti). Elmesélték, hogy az őszközép milyen fontos ünnep - mondjuk ezt azért már sejtettük, meg egy csomó minden mást. Angolul úgy tudtak, mint egy légikísérő (szerintem). Azaz standard kérdéseket fel tudtak tenni, de ha valami komolyabbat akartál válaszolni, akkor jobb volt átváltani kínaira. Azt pl addig nem értették meg, hogy nekem a jogi és kínai tanulmányaim hogy viszonyulnak egymáshoz, amíg kínaiul részletesen el nem magyaráztam. (És akkor te otthon jogot akarsz tanulni? Vagy itt tanulsz jogot?) Holdsütit végül nem ettünk. Egész jól sikerült megértenem őket.

Telefonszámot nem cseréltünk, mert nekünk még nincs telefonunk, ami azért kár, mert jobb fejek voltak, mint a kínai átlag.

Tanulás:

A csoportom még mindig borzasztó gyenge. Semmi lecke nincs, alig kell tanulni. Én itthon azért gyakorlok, ahogy bírok, majd meglesz az eredménye. Nemrég vettem egy könyvet, rövid történek vannak benne a kínai történelemből, direkt a nyelvet tanulóknak egyszerüsítve.

Eddig egy történetet fordítottam le és szótáraztam ki alaposan, az arról szól, hogy egy király hogy vesztett el egy nagy csatát az idétlensége miatt. A történet tanusága a következő: Ne a barátodat küldd el, hogy szép lányt szerezzen, mert annak nem lesz jó vége. (Gergő, ha ezt olvasod, remélem az öcséd szorgalmasan tanul kínaiul, mert az jó dolog.)

Holnap vagy holnapután valószínűleg jelentkezem az "Enni Jinanban" poszttal.

A Qianfoshanos képek a képtárban.

Isten óvja a Királynőt

Ma tervemhez híven elmentem templomba.

Jinanban öt templom van - legalábbis a neten annyi szerepel - abból kiválasztottam a legközelebbit. A portáscsajszit megkérdeztem, hogy miképp kell odamenni.

"Hát felszálsz a 18-as buszra, és leszállsz a 大观园-nál és ott megkérdezed az embereket, megmondják." Na de nem mondták meg... Senki nem tudta, hogy merre van, csak mindenki össze-vissza mutogatott, meg azt ismételgette, hogy: Templom? Nem tudom, hogy hol van... Még kellett volna egy másik busszal egy megállót menni, vagy kb 200 métert gyalogolni. Késtem is fél órát.

A templom elején lévő keresztből meg a kihallatszódó ének stílusából először azt gondoltam, hogy Krisztus Egyetlen Apostoli Anyaszentegyházába tévedtem, de sajnos kiderült, hogy mégsem.

Bár az igehirdetésből csak szavakat meg félmondatokat értettem, olyanokat, hogy "Pál és Silás boldog volt és énekeltek." meg "Jézus azt szeretné, hogy azt tedd, amit ő akar",de a záró éneket már együtt énekeltem velük, mert egy kedves testvér mutatta az énekeskönyvét. Ez a kedves testvér utána le is csapott rám, hogy ugye akkor majd találkozunk meg mittomén. Még majdnem hazáig elvitt taxival. És a beszédét is értettem. 

Persze, hogy találkozunk! Azért mentem a templomba, hogy néhány kínai barátot szerezzek. Szerintem arra vágyik, hogy majd beszélgetek vele angolul. (Minden kínai azt gondolja, hogy magyarországon az anyanyelv az angol. Jó ha nem az anyanyelv, akkor a második nyelv, na.) De ha beszélget velem kínaiul, én szívesen beszélek vele angolul. (Főleg, hogy sztem ő nem is tud. Hihi.)

Szóval megvan az első kínai barát.

Már csak egy mobilt kéne venni. De amint meglesz az ösztöndíj, azt is fogok.

Személyesebb bejegyzés következik.

Mint már írtam, beosztottak a hármas csoportba. Ez nekem nagyon nem tetszett, mert hét csoport van, és ebből a hármas elég alacsonyan van. Nem hittem, hogy ennyire nem tudok kínaiul, pedig de, hiszen

• Mióta Sanyival végetértek az órák tavaly májusban (!) azóta igazából nem tanultam intenzíven kínaiul, és gyakorlatilag írásjegyet sem írtam.
• Mióta Barbara csoportja felbomlott idén februárban, nem haladtam nagyon a kínaival.
• Mióta Hong Jun hazament, kínaiul sem nagyon beszéltem.
• Hiába próbáltam átismételni a szavakt, nagyon sok szót - bár felismerek, és szóban tudom használni - nem tudok leírni
• A 听力-m (hallás utáni értés) nagyon gyenge. Ez főleg annak köszönhető, hogy nem nagyon beszélgettem még rendes 普通话-t beszélő kínaival. A kiejtésemmel szintén ez a helyzet.

Ma miután szembesültem a csoporttársaim kínaitudásával és a könyv színvonalával elmentem és átkértem magamat a négyes csoportba. Nem sikerült. Hosszan beszélgettünk a tanárral, ő végén azt mondta, hogy látja, hogy a hármas túl könnyű lenne nekem, de szerinte a négyes túl nehéz.

Szerintem nem volt igaza, meg tudtam volna csinálni, de sajnos be kellett látnom, hogy egy másfél év intenzív kínaitanulás után erre futja. Ahhoz, hogy tavaly magamat ugyanúgy odatéve tudjak kínait tanulni, mint azelőtt, sokmindent fel kellett volna adnom, amit akkor csináltam. Megérte volna? Lehet. Szerintem nem érte volna meg. Most viszont nagyon el vagyok keseredve, mert úgy érzem, hogy egy évig a langyos vízben fogok ülni és hallgatni fogom a koreai tongxuék makogásait. Ráadásul a csoportunkban van egy japán bácsi, aki felismerhetetlen kiejtéssel beszél.

Mi a megoldás? Szerintem a következő három hónapban a délutánjaim semmiből nem fognak állni, mint írásjegyek gyakorlásából és fordításból. A negyedéves vizsgára összeszedem magam, addigra csak felszedek annyit, hogy egy jobb csoportba rakjanak. És szerzek egy kínai ismerőst, akivel el lehet társalogni.

Hiszem, hogy Isten nem véletlenül helyezett engem Jinanba (Igen, Dani, Jinant lehet Ji'nannak is írni, több helyen láttam, köztük az egyetem honlapján is), és úgy gondolom, hogy, ha feladtam egy évet ezért az életemből és az egyetemi tanulmányaimból MEG FOGOK TANULNI KÍNAIUL, és nem hagyom kárba menni, mert ez nekem túl drága ahhoz.

Szal ez van.

Isten óvja a Királynőt

Most hétvégén az egyetem benevezett minket a 22. Taishan fesztivál keretében megrendezett Taishan mászóversenyre.

Szombaton indultunk el a koliból, busszal elvittek minket egy - szerintem - nagyon kényelmes hotelig, ott lepakoltunk majd megebédeltünk.

Az ebéd kissé bizarr volt, ugyanis a kínaiak néha nem úgy képzelik el a csirkeételeket, hogy csirkecombot vagy mellet kell belefőzni, hanem a csirke az azt jelenti, hogy hozzáfőzünk mindent, csontos-bőrös darabkákat vagy éppen a  fejet. Az európaiak nagy része fanyalgott, de nekem pl volt ami izlett.

Délután elvittek minket várost nézni, majd másnap irány a Taishan.

A verseny kb 9-kor kezdődött ennek megfelelően nyolcra már kihajtottak minket. Hogy miért, az rövidesen kiderült.

Egy sportpályán gyülekeztünk a verseny többi résztvevőjével. Amint felvonultunk az SNDU feliratú tábla alatt, rövidesen megjelentek a kínaiak fényképezni minket. Én tényleg úgy éreztem magam mint az állatkertben. (Kár, hogy nem tudok banánokkal zsonglőrködni.) Volt aki csak szimplán körbejárt minket, és több szögből lefényképezett, volt egy nagymama, aki utána  még az unokáját is elhozta, gondolván hadd lásson ő is néhány érdekes külföldit. Olyan is volt, aki beállította a lányát elénk, és úgy fényképezett. Nyilván ki akarja tenni otthon: "Lányom, külföldiekkel a háttérben." A bátrabbak odajöttek egy közös fényképre, vagy egy kicsit fitogtatni az "angoltudásukat". Miután mindenki - még a rendőrök is - befejezte, tényleg elindultunk.

Három utat lehetett választani, az első: végig gyalog; a második: gyalog és felvonóval; a harmadik: busszal és felvonóval. Elég az, hogy mire felértünk a felvonó aljáig, a ruhám teljesen át volt izzadva és teljesen ki voltam fáradva. Ja, és akik már befejezték, tehát az út nehezebb részét is gyalog megtették és már le is jöttek, vidáman fényképezkedtek az érmeikkel. :) De azért jó volt. Ügyes voltam, és majdnem a feléig felmásztam. (Wow)

Ma volt szintfelmérő, mindenkit össze-vissza beosztottak, én a 3 csoportba kerültem, de valószínűleg megcélzom a négyest, mert nagy itt a fejetlenség. Az nekem pont jó lesz. (Összesen 7 csoport van.)

Felkerült néhány fotó, aki akarja nézegetheti őket.

http://picasaweb.google.com/grandorange

Isten óvja a Királynőt!

A loyal band of Orangemen from Ulster's lovely land,
They could not march upon the 12th - processions were all banned,
So they flew off till the Middle East this dreadful law to dodge
And they founded in Jerusalem the Arab Orange Lodge.

Big Ali Bey who charmed the snakes he was the first recruit,
John James McKeag from Portglenone learned him to play the flute
And as the oul Pied Piper was once followed by the rats
There followed Ali till the lodge ten snakes in bowler hats.

They made a martial picture as they marched along the shore.
It stirred the blood when Ali played ' The fez my father wore'
And Yussef Ben Mohammed hit the' lambeg' such a bash
It scared the living daylights from a camel in a sash!

Now the movement spread both far and wide - there were lodges by the
score
The ' Jerusalem Purple Heroes ' were the first of many more,
The ' Loyal Sons of Djeddah" and the ' Mecca Purple Star '
And the ' Rising Sons of Jericho ' who came by motor car

The banners two were wonderful and some would make you smile
King Billy on his camel as he splashed across the Nile
But the Tyre and Sidon Temperance had the best one of them all
For they had a lovely picture of Damascus Orange Hall

The Apprentice Boys of Amman march beneath the blazing sun
The Royal Black Preceptory were negroes everyone
And Lodges came from Egypt, from the Abu Simbel Falls,
And they shouted ' No surrender!' and 'We'll guard old Cairo's walls'

But when the ban was lifted and the lodges marched at last
The Arabs all decided for till march right through Belfast
and they caused a lot of trouble before they got afloat,
For they could not get the camels on the bloody Heysham boat

Now camels choked up Liverpool and camels blocked Stranraer
And the Sheik Kuwait came along in his great big motor car
But the ' Eastern Magic L.O.L. they worked a crafty move
They got on their magic carpets and flew into Aldergrove

When they came to Castle Junction were once stood the the wee Kiosk
They dug up Royal Avenue to build a flamin' mosque
And Devlin says to Gerry Fitt ' I think we better go
Theres half a million camels coming down from Sandy Row '

The speeches at the ' field ' that day were really something new
For some were made in Arabic and some were in Hebrew,
But just as Colonel Naser had got up to sing ' The Queen',
I woke up in my bed at home and found it was a dream!