Múlt héten egy angol klubban vettem részt. Az angol klub azt jelenti, hogy egy csomó kínai összegyűlik és angolul próbálnak meg egymással beszélgetni. Ez vagy sikerül, vagy nem. Néha viszont elkapnak egy-egy külföldit, akkor van ám az igazi öröm. Mi hivatalosan egy Cultural Bridge nevű rendezvényen vettük részt, ami a "kultúrák közti barátságot és párbeszédet hívatott elősegíteni". (Ja és a kölcsönös megértést, azt el is felejtettem.)

Egy csomó mindenkit megkértek, hogy tartsanak előadást az országukról, ebből négyen maradtunk, Petra a cseh lány, Jin Zai Xue Koreából (ez a kínai neve, nem tudom, hogy kell koreaiul ejteni), Nabil Pakisztánból, és én.

A diákok nagy része angol vagy kínai mint idegen nyelv szakos volt, ezzel együtt nagyon meglepett az angoltudásuk borzasztó alacsony szintje. Petra azt mesélte, hogy a mögötte ülő lány azt mondta neki az előadása után, hogy nagyon jó volt, de a legnagyobb részét egyszerűen nem értette. Ezt még súlyosbította az, hogy Nabilnak pakisztáni akcentusa volt, és néha kínai szavakat kevert a beszédébe. Nabil ugyanis most kezdett el kínaiul tanulni, és arra a pár szóra, amit tud, nagyon büszke. (Anno, én is milyen büszke voltam...)

A koreai koma nem tudott angolul, így ő kínaiul tartotta meg. Nekem is jobb lett volna kínaiul készülnöm, mert akkor talán értettek volna belőle valamit. Mondjuk a koreaiak kínai akcentusa szörnyű, én alig bírtam Nabilnak fordítani.

És mivel ez az egész az országok közötti kapcsolat mélyítéséről szólt, ezért utána meg kellett hallgatnunk egy csomó kínai zeneszámot és éneket mindenféle (önjelölt?) énekesektől. Ez eddig még rendben is lett volna, de amikor az egyik srác egy tradícionális kínai sípon a Super Mario zenéjét játszotta le, na az mindent vitt.

Szünet, majd kérdések. "Énekelj nekünk valami magyar népdalt, és ha lehet táncolj is hozzá!" Persze. Aki ismer engem, tudja, hogy én szívesen énekeltem volna magyar népdalt, dehát ha nem tudok énekelni. És az volt a legdurvább, hogy ők ezt nem nagyon akarták elhinni.

Úgy látszik, hogy Hou tanárnő olvassa a blogom, mert most nagyon belehúzott. Így is kell, na.

Isten óvja a Királynőt!