Vasárnap volt Kína egyik jelentős ünnepe az őszközép ünnep. Ez egy ősi kínai holdimádó fesztivál maradványa. Ilyenkor a kínaiak felmásznak egy magas hegyre, onnan nézik a holdat, és közben egy yüebing nevű sütit tolnak az arcukba. (Köszönöm Dr. P. Szabó Sándornak ezt a kifejezést.)

Nohát, mi is elhatároztuk, hogy felmászunk az Ezer Buddha Hegyre - amit kínaiul Qianfoshannak mondanak - és onnan nézzük a holdat. El is jutottunk valameddig, de onnét visszafordultunk, mert azt gondoltuk, hogy nem lehet feljutni a csúcsra. Egy kis bolyongás után azért megtaláltuk az utat. A csúcson persze rengeteg kínai volt. Éppen elkezdtük volna enni a sütieinket, amikor elkezdtek kérdezgetni. Kiderült, hogy ők is ott tanulnak, ahol mi - egy komplett csoportnyi óvónéni - és lelkesen kérdezgettek minket. Egy idő után egyre többen gyűltek oda megnézni a külföldieket.

Persze, mindent elmondtak. Hogy milyen jól beszélünk kínaiul - azt külön kiemelték, hogy én is, pedig még csak két éve tanulok (mondjuk ezt biztos nem gondolták komolyan) - meg azt, hogy én milyen jóképű vagyok (na ezt meg főleg nem - és nem értettem félre a 帅 shuai4 tényeg ezt jelenti). Elmesélték, hogy az őszközép milyen fontos ünnep - mondjuk ezt azért már sejtettük, meg egy csomó minden mást. Angolul úgy tudtak, mint egy légikísérő (szerintem). Azaz standard kérdéseket fel tudtak tenni, de ha valami komolyabbat akartál válaszolni, akkor jobb volt átváltani kínaira. Azt pl addig nem értették meg, hogy nekem a jogi és kínai tanulmányaim hogy viszonyulnak egymáshoz, amíg kínaiul részletesen el nem magyaráztam. (És akkor te otthon jogot akarsz tanulni? Vagy itt tanulsz jogot?) Holdsütit végül nem ettünk. Egész jól sikerült megértenem őket.

Telefonszámot nem cseréltünk, mert nekünk még nincs telefonunk, ami azért kár, mert jobb fejek voltak, mint a kínai átlag.

Tanulás:

A csoportom még mindig borzasztó gyenge. Semmi lecke nincs, alig kell tanulni. Én itthon azért gyakorlok, ahogy bírok, majd meglesz az eredménye. Nemrég vettem egy könyvet, rövid történek vannak benne a kínai történelemből, direkt a nyelvet tanulóknak egyszerüsítve.

Eddig egy történetet fordítottam le és szótáraztam ki alaposan, az arról szól, hogy egy király hogy vesztett el egy nagy csatát az idétlensége miatt. A történet tanusága a következő: Ne a barátodat küldd el, hogy szép lányt szerezzen, mert annak nem lesz jó vége. (Gergő, ha ezt olvasod, remélem az öcséd szorgalmasan tanul kínaiul, mert az jó dolog.)

Holnap vagy holnapután valószínűleg jelentkezem az "Enni Jinanban" poszttal.

A Qianfoshanos képek a képtárban.

Isten óvja a Királynőt